amely a 17. századi művész munkamódszereibe és alkotásainak modern kori vizsgálatába enged bepillantást az érdeklődőknek.

A zománcozott edényt - egy másikkal együtt - még 1997-ben tárták fel a Rembrandt egykori házánál végzett régészeti ásatások során. Noha az edényeket már akkoriban elemezték, a tartalmuk pontos meghatározását csupán a közelmúltban kidolgozott módszerek tették lehetővé - írja a theartnewspaper.com.

Az egyikben fehér lerakódást találtak: ezt a krétatartalmú anyagot széles körben alkalmazták a korabeli művészek a fatáblák előkészítéséhez. A másikban lévő bézs színű anyagot - kvarc, föld pigmentek, kréta és ólom keveréke - a vásznak előkészítéséhez használták.

A szakértők szerint Rembrandt volt a holland aranykor egyetlen festője, aki ilyen kvarc tartalmú anyaggal dolgozott, ami azt jelenti, hogy az emésztőgödörben talált edény szinte biztosan az ő műhelyéből származik. Ez a keverék egyébként nem csak olcsó volt, hanem megőrizte a vászon rugalmasságát is, ami nagyon hasznos volt a nagy méretű festmények esetében.

A múzeum Rembrandt's Laboratory: Rembrandt's Technique Unravelled című tárlata a művész halálának 350. évfordulójához kötődő egyéves programsorozat része. A 2020 februárjáig látogatható kiállítást úgy rendezték be, mint egy laboratóriumot, amelyben az érdeklődők maguk is kipróbálhatják azokat a módszereket, amelyekkel Rembrandt műveit tanulmányozzák a kutatók.